Vissza a szülőföldre! 

Világhíres és felfedezésre váró magyar származású animációs filmesek retrospektív vetítése

Azon túl, hogy idén rendezik meg 10. alkalommal a Kecskeméti Animációs Filmfesztivált, illetve a kecskeméti műterem fennállásának 40. évfordulóját is 2011-ben ünnepeljük, a külföldre származott magyar animációs rendezők első generációjára való emlékezés azért is különösen aktuális, mert maguknak az alkotóknak is mostanában esedékes a jubileuma. Két éve George Pal, tavaly Jean Image, idén Jules Engel, jövőre pedig John Halas születésének lesz centenáriuma.

A fesztivál kiemelt retrospektív vetítéssorozata az első alkalom arra, hogy olyan elszármazott animációs filmesek munkásságát egybegyűjtve láthassa a közönség, akik közül sokat csak az utóbbi években fedeztek fel újra, ugyanakkor a maguk korában jelentős karriert futottak be.

Az emigráns magyar alkotók közül talán John Halas (Halász János) neve a legismertebb. Nevét feleségével, Joy Batchelorral együtt a második világháború utáni angol rajzfilm megalapítójaként jegyzik. Halas a műfaj elméleti feldolgozásában, illetve az ASIFA alapító elnökeként az animáció nemzetközi, szervezetett keretek között való működésében is elévülhetetlen érdemeket szerzett magának.

George Pal (Pál György) a bábfilm úttörő alakja volt. Eindhovenben, a Philips vállalattal való együttműködésétől számítják a holland trükkfilm történetét, de közvetett módon, már az 1930-as évek elején részt vett a német és a cseh animáció térnyerésében is. Miután Hollywoodba emigrált, az általa kifejlesztett speciális effektusokért összesen hétszer jutalmazták Oscar-díjjal.

Jules Engel (Engel Gyula) a Disney-filmek formai és gyártói hegemóniáját megtörő amerikai UPA Stúdió művészeti vezetőjeként, illetve az elvont filozofikus tartalmak bemutatására különösen alkalmas, redukált formavilágú „UPA-stílus” egyik kitalálójaként vált ismertté, valamint egyénileg készített kísérleti–absztrakt filmjeivel teremtett új iskolát az animáció területén. Jelentős pedagógiai munkássága hozzájárult a rajzfilmes gondolkodás manapság használt formáinak a kialakulásához is.

Tissa David (Dávid Teréz) szintén a tengeren túli rajzfilm második világháború utáni nyelvének meghatározásában játszott kulcsszerepet és a mai napig őt tekintik a legbefolyásosabb női animátornak az Egyesült Államok keleti partján. A művésznő a budapesti Macskássy-műteremben sajátította el a műfaj alapjait és a francia animáció atyjaként emlegetett Jean Emeric Image-zsal (Hajdu Imre), illetve az először Bécsben, majd Hollandiában letelepedő házaspárral, Mocsáry Idával és Kozelka Kálmánnal együtt is jegyzett filmeket.

Kozelkáék a szintén magyar származású Richard Fehsl közreműködésével olyan reklám- és oktató rajzfilmeket alkottak, amelyek újszerűségét bonyolult technikai eszközökkel létrehozott, gyakran natúrfilmmel is kombináltmegoldások garantálták. Peter Foldeshez (Földes Péter) hasonlóan a számítógépes animáció egyik első használói voltak. A műtermét először Londonban, majd Párizsban berendező Földes az animációban a festészet egyfajta továbbfejlesztésének a lehetőségét látta és ennek megfelelően eleinte szubjektív hangulatú, személyes élményeiből táplálkozó szürreális rajzfilmeket, majd Kanadában a National Film Board munkatársaként az idő fogalmát újraértelmező kompjúteranimációs kísérleteket készített.

Különösen fontos szerepet játszottak a magyar származású animátorok a színes film korai korszakában. Nemrég derült ki például, hogy a Gáspár Béla vegyész által kifejlesztett és különösen Oskar Fischinger absztrakt filmjeivel ismertté vált színes eljárás elterjesztése egy Prágában élő magyar producer, Desider Gross (Grósz Dezső) áldozatos munkájának volt köszönhető. Grósz nem csak George Pallal tartotta a kapcsolatot, de az ő révén hódította meg az új technológia Párizst is.

A színes nyersanyaggal Franciaországban az elsők között kísérletező Étienne Raïkot (Rajk István) választott hazájában a mai napig az animációs reklámfilm megteremtőjeként tartják számon.

Egy másik magyar művész, a festőnő Wilma de Quiche (Kiss Vilma), akinek egyik, Hollandiában készült munkáját már a maga korában a legjelentősebb rajzfilmek között emlegették, szintén Párizsban telepedett le. Csak az előző évek kutatásai derítettek rá fényt, hogy az első francia rajzfilmstúdió, a Gémaux munkatársai valójában tőle sajátították el az animáció alapjait.

Amennyire kevéssé köztudott, hogy Grósz Dezső volt az első európai rajzfilmproducer, annyira ismeretlen a Budapestről elvándorolt Margaret J. Winkler (Winkler Margit) szerepe Walt Disney felfedezésében. Winklernek volt ugyanis köszönhető, akit Disney első producereként tartanak számon, hogy megszületett az Oswald, a nyúl című sorozat és Winkler Disneyvel történt konfliktusának tudható be az is, hogy Disney megalkotta a legendás Miki egér alakját.

A vetítésre kerülő filmek között a közönség az archívumok mélyéről frissen előkerült gyöngyszemeket is láthat. A fesztiválon még soha nem szereplő alkotások érdekessége lesz egy 1938-ban rajzolt operaparódia, amelyben a Bécsben dolgozó magyar építészházaspár, Wessely és Hatvani is közreműködött, de többek között a Disney-rajzfilmek szovjet recepciójával is megismerkedhetünk egy Balázs Béla nevével fémjelzett, 1934-ben, Moszkvában készült, igazi kuriózumnak számító animációban.

(OROSZ Márton)

 

 

A programot Gattyán György, a  Docler Video Productions  tulajdonosa támogatta.

A programot illusztráló katalógus PDF-ben innen tölthető le:
Orosz Márton: Vissza a szülőföldre! Világhíres és felfedezésre váró magyar származású művészek az animációs film korai történetében.